A PINCE

A TÖRTÉNET

 

Budapesten, egy gangos bérházban járunk: nagy a hangzavar, az egész teret mély dübörgés és kiabálás hatja át. Az egyik lakásban hatalamas buli zajlik, külföldi cserediákok és hazai egyetemisták ünneplik a vizsgaidőszak végét.

 

Az egyre fokozódó hangulatban a fiatalok már a gangot is birtokukba veszik, amit a ház lakói nem néznek jó szemmel. Többen is szóváltásba keverednek az ittas társasággal, akiket azonban nem lehet szép szóval eltántorítani. Hamarosan megérkeznek a rendőrök és a fiatalok többsége választás híján továbbáll.

 

A lakásban csupán a házigazdák maradnak: az angol lány, Rosie, szerelme, Tomi, három barátjuk, illetve egy nagyon részeg fiú, akiről igazából nagyon senki sem tudja, hogy kicsoda, csak egyszerűen állapota miatt nem lehetett távozásra bírni. A társaság lekapcsolja a zenét, néhányan a kanapén eldőlve relaxálnak, a többiek pedig nekilátnak eltakarítani a buli nyomait, ám hamar rá kell jönniük, hogy az éjszaka nem a legalkalmasabb időpont erre.

 

Az alkoholos mámorban egyikük előáll azzal az ötlettel, hogy jobb időtöltés híján mi lenne, ha szellemet idéznének. Majdnem mindenki kineveti a srácot, ám végül sikerül meggyőznie mindenkit és elkezdődik a szeánsz.

 

A kezdeti sikertelenség hatására kezd mindenki szkeptikussá válni, amikor váratlanul kopognak az ajtón. Tomi feláll és kinyitja, azzal a tudattal, hogy biztosan az egyik szomszéd jött vissza panaszkodni, ám legnagyobb meglepetésére nem áll ott senki. A fiú értetlenül visszamegy a többiekhez és egy olcsó poénnal feloldva a hangulatot tovább folytatják a szeánszot.

 

Hamarosan ismét hasonlóan furcsa dolgok történnek az ajtó és a gangra néző ablakok körül, és a társaságon eluralkodik a félelem. Amikor már egy kisgyerek nevetgélése és dörömbölése hallatszódik az ajtón az egyik srác dühösen odaszalad, kinyitja, majd a üres gangra kiállva elkeseredetten kiabálni kezd, hogy miért szórakoznak velük.

 

Zaklatott állapotban tér vissza a rémült barátaihoz, amikor észreveszik, hogy Rosie macskája eltűnt: minden bizonnyal az ajtó nyitásakor szaladt el. Mivel nagyon senki sem akar kimenni a lakásból, vitatkozni kezdenek, hogy ki vállalja magára ezt a feladatot. A szóváltás közepette az “ismeretlen” részeg fiú feláll és magányosan elindul a házi kedvenc felkutatására.

 

Hosszú percek telnek el a semmibe, hiába várják, hogy a fiú visszatérjen. A társaság belátja, hogy nem hagyhatják cserben az “idegent”, így közösen elkezdenek kutatni.

 

A ház sötét és síri csend uralkodik, úgy fest, mintha senki más nem lakna az épületben rajtuk kívül. A távolból a macska nyávogása hallatszódik, így elkezdik követni a hangot. A nyomok a pince bejáratához vezetnek. Tomi értetlenül és félve nézi a kitárt, rozsdás ajtót. Aggodalmainak hangot adva elmeséli a többieknek, hogy a házban senkinek nincs kulcsa a pincéhez, mindig is csupa rejtélyes szóbeszédek keringtek róla a ház lakói között, hiszen évtizedek óta nem járt lent senki sem. A társaság rövid bizonytalanság után elindul lefelé a baljós lépcsőkön.

 

A pince szinte romokban hever. Átláthatatlan ködös folyosók keresztezik egymást, ahol halványan pislákoló fények szolgálnak világítás gyanánt. Pókhálók és pusztulat mindenhol: egy nagyon régi kriptára hasonlít a hely.

 

A társaság lassan halad előre, minden egyes mozzanatukat áthatja a félelem. Odaérnek a hang forrásához, ami egy nagyon sötét, félelmetes, nagyobb helységből árad. Mindenki megtorpan a bejárat látványától. A nyávogás váratlanul fájdalmas nyüszítésbe csap át, majd pár másodperc múlva újra csend lesz úrrá a pincében. Rosie telefonja világítását használva, reszketve lép be elsőként a terembe, majd hangosan felsikít. A macskája élettelen teste felakasztva csüng a szoba közepén.

 

A lány teljesen összeomlik, mindenki értetlenül nézi a szörnyűséget. Rosie zokogása lassan egy kislány halk sírásával kezd összefonódni. A társaság zihálva fülelni kezd. Újabb hang jut el hozzájuk: az ismeretlen srác fájdalmas segélykérő kiálltásai.

 

A fiatalok teljes pánikban kezdik el követni az egyre erősödő hangokat. Egy hosszú folyosóra kanyarodva a homályban lassan egy földön heverő, mozdulatlan test körvonalazódik ki, ami mellett egy kislány guggol háttal, és arcát a kezével takarva, keservesen sír.

 

Ahogy félelemtől reszketve közelednek, és egyre jobban kikristályodik a látvány, rádöbbennek, hogy az “ismeretlen” részeg fiú fekszik vérbe fagyva a földön. Rosie felsikít, majd a hangtól a test mellett zokogó kislány lassan feláll, majd egy gyors mozdulattal megfordul, és eltorzult arcával, hangosan a társaságra sikít. A fiatalok halálra rémülve, ordítva kezdenek el szaladni. Villámgyors léptekkel suhannak át a folyosókon, ám a bejárathoz érkezve megtorpannak. A vaskos fém ajtó bezárult és hirtelen minden világítás lekapcsolódik a pincében.

 

A társaság félelemtől reszketve, kétségbeesetten marad magára a sötétben és kezdetét veszi az őrület az életben maradásért.